Műtéti biztonság, altatással járó kockázat

Minden bódításban végzett beavatkozás kockázattal jár. Kötelességünknek érezzük ezt a kockázatot minimálisra csökkenteni, és a tulajdonost a beavatkozás lényegéről tájékoztatni. Az állattartók közül egyre többen érdeklődnek behatóbban a műtétek menetéről, pontos tájékozatást várnak el azzal kapcsolatban, hogy hova kerül műtét után az állat, hogyan bánnak vele, és mekkora a kockázata a tervezett beavatkozásnak.

Ennek elsődleges oka az állat iránti szeretet, hiszen a legtöbb állattartó a legnagyobb biztonságban szeretné tudni kedvencét.

A legfontosabb azonban a megfelelő viszony az állatorvos és az állattartó között, melynek a bizalom az alapja. E bizalom lényege, hogy az állattulajdonos biztos legyen abban, hogy az általa választott állatorvos a legjobb szándéka szerint, és szaktudásának megfelelően látja el a kedvencét, még akkor is ha az állat állapota roszabbodik, vagy kezelése sikertelen.

A legnagyobb megtiszteltetés számomra ha egy sikertelen kezelés végén a tulajdonos megköszöni a munkánkat.

Ezen az oldalon igyekszünk minden felmerülő kérdésre választ adni, de további kérdéseiket is szívesen vesszük.

A szöveg közben megtekinthető képek mindegyike rendelőnkben készült, saját beteganyagunkból származik.

Az altatási balesetekről rengeteg tanulmány és statisztika készül, főleg a humán gyógyászatban. Kutyák és macskák altatásával kapcsolatban is készülnek felmérések, ezek alapján, gázzal történő altatáskor kb. 10 000 altatásra esik egy haláleset, intravénás altatószerek esetében ez az arány 1: 1000. Ez az adat Kanadából származik, ennélfogva Magyarországon feltehetően roszabb a helyzet, bár  ma már nagyon sok hazai állatklinika esetében nincs nagy különbség. A fenti adat alapján azonban nem szabad azt hinni, hogy a vénás altatás kevésbé biztonságos mint az altatógázzal történő. Az adott helyzetben az állatorvosnak kell eldöntenie, hogy mi a legbiztonságosabb. Ilyenkor figyelembe vesszük az állat általános állapotát, fajtáját, korát, nemét, a beavatkozás típusát. Ezek alapján megeshet, hogy korszerű vénás alatatószert(eket) választunk az altatógáz helyett.

Az alábbiakban bemutatjuk a műtétek előtt, közben és után történő vizsgálatokat, az állat ellátását, megelőzve bármilyen hiba vagy baleset előfordulását.

Testtömegmérés. Minden bódítás vagy alatás előtt ismernünk kell az állat pontos testtömegét. Ez alapján számítható ki az adott altatószer mennyisége, természetesen figyelembe véve az állat felépítését, kondícióját (zsírszövet mennyisége), korát. Egy laza testfelépítésű 50-60 kg-os masztiff típusú kutya altatószerigénye esetenként kisebb mint egy jól izmolt 10-15 kg-os terrier fajtájú kutyáé.

Műtét előtti vizsgálatok: fizikális vizsgálat, vér és vizeletvizsgálat, EKG, mellkasi röntgenvizsgálat. Nem mindig vesszük igénybe a fenti vizsgálatokat, de  az alapos fizikális vizsgálat elengedhetetlen bevezetője minden bódításnak. Megmérjük az állat hőmérsékletét, hallgatózással ellenőrizzük a szívműködést.

Bármilyen kóros vizsgálati lelet - vagy idős állat - esetében automatikusan kiegészítő vér és vizeletvizsgálatot végzünk, indokolt esetben EKG vagy röntgenvizsgálatot is.

Gyakran találkozunk a tulajdonosok aggodalmával idős, szívbeteg, epilepsziás állat altatásával kapcsolatban. Ezek az állatok ma már biztonsággal bódíthatók, de alapos kivizsgálást igényelnek.

Vénakatéter behelyezése, folyadékpótlás, fájdalomcsillapítás. Ma már szinte kivétel nélkül minden bódítás előtt az állat mellső vagy hátulsó lábába vénakanült helyezünk. Vészhelyzet esetén ezzel azonnal vénásan tudjuk a megfelelő gyógyszereket adagolni, vagy alaphelyzetben a műtét során ezen a kanülön át kap az állat infúziót. A fájdalomcsillapítás rendkívül fontos, a jelenleg rendelkezésre álló gyógyszerekkel gyakorlatilag fájdalommentességet érhetünk el műtét közben és után is.

A hőveszteség elkerülése. Az altatás során és azután jelentős az állat hőleadása, melegítőpárnákkal, takarókkal javíthatunk az állat közérzetén. Hasonlóan csupán figyelmesség, de jobban érzi magát az állat ha a száj nyálkahártyáját nedvesen tartjuk ameddig magától nem képes inni.

Intubálás. Az intubálás során egy műanyag vagy gumicsövet juttatunk az állat légcsövébe, ezen keresztül kapja az állat az altatószert, gépi altatásnál. Ha vénásan altatjuk az állatot akkor is intubálunk, nem várt helyzet esetén így közvetlenül tudjuk az oxigént adagolni.

Műtét alatti monitorizálás. Nagyobb biztonsággal altathatunk ha ismerjük a  műtét közben az állat érverését, légzésszámát, oxigénnel való ellátottságát, szívműködését. Az asszisztens a műtét során  folymatosan ellenőrzi a fenti paramétereket.

Műtét utáni felügyelet. Rendkívül fontos. A különböző felmérések szerint az altatási balesetek nagy része ebben a fázisban történik és nem a műtét alatt. Ennek feltehetően az a könnyelmű szemlélet az oka, hogy ha az állat túlélte a műtétet már nem történhet baj.  Ekkor azonban legalább ugyanolyan gondossággal ellenőriznünk kell az állat állapotát, fellép-e vérzés, hányás  jelentkezik-e, megfelelő sebességű-e a folyadékpótlás?



A fentiek alapján látható, hogy az egész folyamatnak csupán egy része az altatószer kiválasztása. Talán az is érezhető, hogy felelősségteljes szakmai munkával csak elvétve fordulhat elő altatási baleset.

Dr. Fenyves Ildikó