A kisállattartás jogi hátteréről

A téma - bár érdektelennek tűnhet - fontos kérdésekben ad útbaigazítást. E területen is számos félreértés tartja magát jó ideje, így hát érdemes tisztázni a legfontosabbakat.

Az állattartás, beleértve a kedvtelésből tartott kisállatokat is (jelen esetben kiemelten a kutya és a macska) amellett, hogy rengeteg örömöt szerez a Tulajdonosnak, számos kötelezettséget is jelent. Ezek legtöbbjével az állattartók zöme nincs tisztában. Nézzük meg, hogy az átalakulóban lévő jogszabályok mit írnak elő ezzel kapcsolatban.

Az állattartás igazi öröm a gazdinak. Az állat sokszor társat is jelent, hűséges barátot, aki a legszomorúbb pillanatokban is képes vidámságot, mosolyt csalni az arcunkra.

Ha valaki állatot, mondjuk kutyát szeretne tartani, első dolga, hogy beszerzi az ebet. Itt mindjárt fölmerül a kérdés; van-e olyan fajta, mely nem tartható? A válasz; igen. Semmilyen veszélyesnek minősített eb nem tartható. Jelen pillanatban csak egy fajta van, melynek semmilyen egyede nem tartható, ez pedig a pit bull terrier, s annak bármilyen keveréke! Tételezzük fel, hogy kedvencünk nem pit bull, s így nem esik a jogszabály tiltó rendelkezése alá. Első dolgunk, hogy amint a 3 hónapos kort elérte (vagy elpusztult, vagy megváltozott a tulajdonos), a helyileg illetékes jegyzőnél bejelentjük, hogy boldog tulajdonosai lettünk egy kutyának. Hazavisszük, szeretettel és gondoskodással nevelgetjük. Ekkor következik az oltások dilemmája, mely kiegészül a parazita-ellenes kezelések és a féreghajtás kanossza -járásával. Aki behatóan szeretne tájékozódni, az olvassa el a - Jó tudni - oldal ide vonatkozó tájékoztatóját, aki csak a jogi háttérre kíváncsi, annak be kell érnie a következő idézettel. Az 58/2003. számú kormányredelet 11.§ kimondja, hogy “Minden 3 hónapot betöltött ebet kötelező veszettség ellen vakcinázni és ezt követően 6 hónapon belül mégegyszer. Az állattartó köteles ebét legalább 12 havonta újraoltani.” Mindez akkor nyer jelentőséget, ha kutyánk - ne adj’ Isten - valakit megharap. A közegészségügy egyik legnagyobb réme a veszettség, mely már gyanús esetekben is igen komoly következményeket és szankcionálást jelent. Éppen ezért (túl azon, hogy kötelező), ajánljuk, hogy a Tulajdonos minden egyes kutyasétáltatáskor vigye magával az állat oltási könyvét, mivel problémás esetben ezzel igazolhatja, hogy az állat veszettség ellen vakcinázott.

Jó tudni azt is, hogy bel- és külterületen, kertes családi házban, lakásonként maximum 2 db kutya és macska tartható! Egynél több lakásos társasházban, lakásonként csak 1 db kutya tartható, ha valamennyi lakó hozzájárult!1Ezen állatok is csak úgy, hogy a környezetet (pl. szomszédok) semmilyen módon (zaj, bűz stb.) ne zavarják. Ha az állatok az ingatlanon elszaporodnak, az alom maximum 3 hónapos korig tartható meg, ezután az ingatlan tulajdonosának gondoskodnia kell az állatok elhelyezéséről. De mi a teendő akkor, ha mondjuk családi házunk pincéjébe beszokik egy macska, majd megellik? A jog ilyenkor is az ingatlan tulajdonosát teszi felelőssé. Ha már van kutyánk, jó, ha ellátjuk nyakörvvel és olyan bilétával, melyen az állat neve és címe szerepel, valamint az adott év meghatározott színű, védőoltást jelző bilétájával. Mindez nemcsak praktikus, de kötelező is!

Ha (maximum 2 db) kutyánkkal (felbilétázva!) sétálni indulunk a közeli utcákba, vagy a Vadasparkba, jogi kötelezettségeink csak sokasodnak. A jogszabály kutyasétáltatás alatt az állat szájkosárral, pórázon történő vezetését érti. Ha kutyánkat szabadon engedjük, az már kutyafuttatás, amit csak az erre kijelölt területen végezhetünk (Budakeszin nincs ilyen). Ha tehát póráz és szájkosár nélkül sétáltatjuk kedvencünket az utcán, azzal jogos rosszallást válthatunk ki másokból, és ha így baleset vagy harapás történik, kutyánk megtámad más ebeket vagy embert, azzal bizony szabálysértést követünk el és a hatóság előtt kell felelnünk gondatlanságunkért. Ilyenkor kéznél kell lennie az oltási könyvnek, melyet minden sétára magunkkal kell vinnünk.

Sajnos a kutyák kevésbé szociális élőlények, ezért akkor és ott végzik el szükségüket, amikor és ahol erre alkalmas helyet találnak. Ez a járda, a kert, a park pázsitja is lehet. Tudnunk kell, hogy a jogszabály (a hiedelemmel ellentétben) előírja, hogy az állattartó, vagy akire éppen bíztuk kutyánkat, köteles az állat által ürített piszkot eltakarítani és vigyázni a közterület tisztaságára! Ennek megsértése szintén szabálysértési eljárást vonhat maga után, ezért jó, ha valamilyen szedő-alkalmatosságot tartunk magunknál. Cipelhetünk seprűt és lapátot, de egy nylonzacskó és egy darab karton is tökéletesen megteszi. De kötelezettségeinknek még nincs vége.

Ha sétáltatás után, hazafelé benézünk a kisboltba, mert eszünkbe jutott, hogy nincs otthon kutyatáp vagy főzi való csirke-farhát, kedvencünket bizony kint kell hagynunk az utcán. Sőt; általában semmilyen üzletbe, szállodába, oktatási, egészségügyi (kivéve állategészségügyi), szociális, kulturális, kegyeleti (temető) intézménybe, középületbe, játszótérre nem vihetünk be ebet.

Tételezzük fel, hogy szerencsésen hazaértünk és betartottunk minden szabályt. Kutyánk számára kedélyes lakot alakítottunk ki a bejárati ajtó mellett, de még a gangon. Ha esetleg feljelentene minket a szomszéd néni, ne csodálkozzunk. A jog mellette áll. Ugyanis állatot semmilyen közös használatra szolgáló helyiségben, területen, közösségi helyiségben tartani nem szabad.

Egyik ismerősöm, Budapesten, belvárosi lakásának erkélyén tartja kutyáját. Az erkély mintegy 1,5 m2, a kutya nagytestű pásztor. Ismerősöm nem tudja, de sem erkélyen, sem folyosón nem tarthatná kedvencét, hacsak nem 1 lakásos, kertes házban él.

Tegyük fel, hogy megelégeljük a tiltó rendelkezések erdejét és elköltözünk egy nyugodt, csendes helyen lévő kertes családi házba, ahol mi és kutyánk együtt élvezhetjük a jó levegőt, a falusias környezetet, a csendet és a nyugalmat. Ám egy napon, ebünk olthatatlan vonzalmat kezd érezni a másik nem iránt, s ösztönei és vágyai arra sarkallják, hogy megkeresse esetleges partnereit. Ahogy Romeo mondja: “A vágynak gátja kőfal nem lehet”. S valóban nem lehet, mehetünk keresni elkóborolt jószágunkat Budakeszi-szerte. Itt megint jogszabályba ütközünk. Ugyanis a kutya, amint felügyelet nélkül elhagyja a tulajdonos ingatlanját; kóbor ebnek minősül, s e minőségében a sintér (Budakeszin GAMESZ a neve) befoghatja. Ilyen esetben 15 napig felügyelet alatt tartják. Ha 15 napon belül érte megyünk, a tartási díj és a szabálysértési bírság megfizetése után boldogan hazavihetjük. Ha mindezt 15 napon túl tennénk - nos, erről már nem szól a jogszabály, de van egy tippem; érdemes Budaörsön, a Gyepmesteri Telepen keresni (telefonszám, cím a rendelőben), vagy valamelyik “állatvédőnél” (telefonszámok, címek szintén a rendelőben). Az elkóborlás ellen a tudomány mai állása szerint képtelenség védekezni. A kutya olyan, mint Romeo. Bármin átmászik, bármin átrágja magát, ha egyszer ki akar menni a kertből (saját tapasztalat), s ekkor már tényleg csak bosszankodhatunk a jogszabályon, melyet minden bizonnyal olyanok alkottak, akiknek soha nem volt kutyájuk: “Az eb tulajdonosának kötelessége gondoskodni arról, hogy az a tartási helyét, illetve az ingatlan határait ne hagyhassa el.” (58/2003 Önkorm. Rend.)

Belátom, mindez riasztó, és ami a legszomorúbb, köszönőviszonyban sincs a valós élethelyzetekkel, melyekkel mindannyian nap-mint nap találkozunk, vagyis betarthatatlan. S míg érezzük, hogy tiszteletben kell tartanunk azon embertársainkat, akik nem akarnak közterületen állatainkkal találkozni, vagy félnek tőlük, vagy zavarja őket jelenlétük; gúzsba köt bennünket a jogszabályok és saját magunk tehetetlensége. De konstatálnunk kell, hogy valami elindult Magyarországon és a szerény Budakeszin, mégpedig; a téma foglalkoztatja a társadalmat és a jogalkotókat is, és ez a tendencia jó, bár kérdéses, hogy ez a fajta szabályozás milyen eredményekre vezet.